Hogyan szeressem meg magam?

Van egy témakör, ami mindig és mindig előkerül, mert mondjuk úgy, hogy ez az alapja mindennek. Mégsem vesszük komolyan. De próbálkozzunk meg vele újra. Kérdésem a következő: Te szereted önmagad? Ha belenézel a tükörbe, tudsz magadra mosolyogni? Ha magadról gondolkodsz mosolyra görbül a szád? Érzed a magad iránti lelkesedést, elégedettséget? Elismered magad? Muszáj újra és újra elővennem ezt a témát, mert minden innen indul ki és ameddig nem jutunk el oda, hogy szerelmesek legyünk magunkba, addig sokkal nehezebben fogunk a külvilágban is boldogulni és mindig függeni fogunk a környezetünktől, párunktól, bárkitől, aki véleményt formál rólunk és a mások által mondottak alapján hamis személyiséggé válunk és közben azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk valójában. Adjunk időt és ismerjük meg magunkat, szeressük meg magunkat.

A folyamat úgy néz ki, hogy amíg nem szeretjük önmagunkat, addig másokat sem tudunk igazán szeretni, sőt mi több mások által sem hagyjuk magunkat szeretve lenni. Pont. Ez már így épp elég magyarázat lenne, hogy miért olyan fontos is ez a dolog. De menjünk tovább. Tehát mi magunkat nem szeretjük, nem tiszteljük, így elvész a magunkba vetett bizalom – amiről már írtam korábban és itt olvashatsz – ami ugyebár elengedhetetlen fontosságú célaink elérése érdekében; valamint a másik óriási probléma, hogy teljesen a környezetünktől válunk függővé, hiszen folyamatos megfelelési kényszerrel küzdünk és mások kénye-kedve szerint formáljuk saját magunkat. Csak a gond az, hogy mások, a környezet pedig az Ő saját elégedetlenségét, problémáit stb vetíti ránk, tehát kicsit sem objekítven szemlélnek minket, hanem mindig mindenki magából kiindulva. Így a szubjektivitásban elveszünk mi, nem lehet reális a mások által felvázolt vélemény.

Nem tudjuk kik vagyunk, mert nem is adtunk esélyt, hogy megismerjük, megértsük és irányítsuk magunkat, mert a könnyebb utat válasszuk és más gondolataira, véleményére, irányítására bízzuk magunkat. Pedig megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? Na pont ennyi éve élsz ebben a testben ezzel a lélekkel, akkor szerinted rajtad kivül ki lenne még az, aki jobban vagy akárcsak ugyanolyan jól ismerheti saját magadat, mint Te magad? Akkor ezt meg is beszéltük úgy érzem. Akkor kinek kellene magadról véleményt alkotni? A külvilágnak vagy Neked? Kinek a véleményére, ötleteire, megérzéseire kellene hallgatni? Ha még mindig nem lenne eléggé egyértelmű, akkor segítek: A saját magadéra!!! Ki lehet kérni a környezetünk véleményét útmutatásképpen, hogy átgondold a dolgokat, hogy esetleg új megvilágításba helyezzen dolgokat...hátha..de nem adhatod ki a gyeplőt a kezedből. A döntés a Tiéd! Egyes egyedül a Tiéd. Vállalnod kell magadért a felelősséget különben soha nem szerzed meg azt az erőt, amivel elirányítod magad az élet tengerén.

Amikor elkezded megszeretni magad, azzal szereted és elfogadod jelenlegi életed és mindent, ami körülvesz Téged. Ha úgymond együttműködsz és szeretsz, akkor ezeket az érzéseket fogod kibocsátani magadból és minél több szeretet adsz magadból, annál több fog hozzád visszaáramolni. Elmúlnak a görcsös akarások, ragaszkodások, egyszerűen feloldodnak a problémák, elmúlnak az akadályok és valahogy minden a helyére kerül. Nem kell tovább cipelned a másoknak való kényszeres megfelelés súlyos terhét, nem kell állandóan kifelé figyelned és aggódva várni a környezet véleményét, mert kialakul Benned a belső bizonyosság, hogy Te így vagy jól, így vagy elég és egyszerűen ez az érzés ordítani fog Rólad és a környezet véleménye is automatikusan átalakul majd és teljesen más visszajelzéseket fogsz kapni...mert már nem fontos...nem lényeg. Csak Te vagy a lényeg! Te pedig bízol magadban és így a világ is bízik Benned!

Miért akarsz tökéletes lenni? Miért akarsz mindig más lenni, ami vagy? Egyrészt nincs tökéletes, ha ezt eddig nem vetted volna észre, másrészt hiába kergetsz mindig valamit, hogy most ebben lennék más, most meg abban...mindig lesz valami, amiben változni szeretnél. Gondolj vissza kicsit az elmúlt éveidre... volt olyan, amikor 5 percnél tovább elégedett voltál magaddal? Nem, mert ha valamit úgymond teljesítettél – legyen az pl leadtál 5 kg-ot, kiszőkültél, majd ismét fekete hajú lettél, márkás ruhákat viseltél vagy nem, szemüveget hordtál vagy piercinget...- 1 nap múlva kitaláltál magadnak egy újabb dolgot, amiben változni szeretnél, nem? Soha nem vagyunk elégedettek, mindig kell valamit kergetni ...állj meg egy percre állj szembe egy tükörrel és ismerd el, hogy így vagy jó, ahogy vagy. 

Mondd utánam: 

Szeretem magam. Elfogadom magam. Minden így van rendben, ahogy van. Köszönöm. Szeretlek.

Tessék kibújni a kis gubónkból! Merjük vállalni magunkat!Lépjünk ki a főnökünk, családunk, barátaink, párunk gondoskodó véleményernyője alól, amely(ek) alól eddig nagy megfelelések közepette de nagy biztonságban tevékenykedtünk és kezdjük el kialakítani saját független személyiségünket. Emeljük fel a fejünket és bátran nézzünk saját szemünkbe és fogadjuk el, hogy mi vagyunk saját magunk főnökei, mi vagyunk az irányítók! Ez miért fontos és milyen ötleteim vannak rá, arról egy korábbi cikkemben itt olvashatsz.

Emésztgessük ezeket a sorokat és pár nap múlva adok ötleteket, hogyan kezdjünk hozzá a változáshoz. De addig nem elfelejteni az alaptételt napi százszor is mondogatni és éreztetni magunkkal: 

Tükör előtt: Szeretem magam! "Mosoly"! Ennyi:)