Nagyon fontos témát tűzök napirendre: mégpedig mennyire fontos az életben az alázatosság? Tudjuk-e, hogy hol a határ? Ahogy megfigyeltem két véglet van: vagy a szó jelentésével sem vagyunk tisztában, vagy túlzottan alávetjük magunkat mások véleményének és akaratának. Nem az első cikkem, mely e témát járja körül, itt olvashatsz még a saját magunbka vetett hit és önmagunk feletti irányítás fontosságáról. De most próbáljuk meg máshonnan is megközelíteni a dolgot. Életünk bármely területét vesszük górcső alá, mindenhol a magánéletünktől elkezdve a karrierünkön át minden egyes kapcsolatunkat is átívelően megjelenik az alázatosság szerepe.
Általában szüleinktől, nagyszüleinktől, neveltetésünkből adódóan, a korábban látott minták és az évek alatt a környezetünk nyomása alapján bújunk bele a túlzott, avagy még hallásból sem ismert alázatosság köntösébe. Azonban tettünk nem mindig párosul tudatossággal, sokszor észre sem vesszük, hogy a két szélsőség egyik irányába tolódtunk el és vissza kellene térni az egészséges középútra.
Vessük magunkat nagyító alá!
Amennyiben még az alázatosság fogalmával sem vagyunk tisztában, akkor könnyen válhatunk túlzottan akaratos, már-már görcsösen, tűzön-vizen és mindenkin átgázoló célorientált személyiséggé, aki útközben semmit nem lát s hall, csak az eredményre hajt s ha az megvan, akkor már száguld is tovább a következő cél felé sebesen. Amennyiben viszont nem érjük el céljunkat rövid időn belül, akkor teljes letargiába fulladva, az egészet feladva magunkbaroskadunk. Alázatosság hiányában áltában senki véleményére nem adunk, azt hisszük miénk a világ s csak a mi igazunk az egyetlen s önfejűen vágtatunk csak előre környezetünket és a minket útközben érő hatásokat, melyekből tanulhatnánk, fejlődhetnénk észre sem vesszük...meg sem halljuk, meg sem látjuk. Makacsul, konokul hajtunk előre és közben eggyé válunk azzal a gondolattal, hogy "mi vagyunk a világ közepe és csak mi tudhatjuk, hogy merre van az arra"...Ki kell ábrándítsalak ez nem működőképes megoldás...de majd észreveszed magad is, ha netalántán ebbe a hibába esnél...csak idő kérdése
Amikor az alázatosságot viszont eltúlozzuk, talán még rosszabb irányba haladunk, hiszen kiadjuk kezünkből az irányítást és átvesszük az áldozati bárány szerepét. Kiszolgálatatottá és erőtlenné válunk, s már egy enyhe rossz irányból érkező szellő is nagy károkat okozhat bennünk, mert egyre csak fogyasztjuk a magunkba vetett bizalom és erő hitét, olyanannyira, hogy a végén már hallomásból sem emlékszünk rá, hogy márpedig önállóan is bármire képesek vagyunk, bármit elérhetünk egyedül saját erőnkből és csak nekünk, csak saját magunknak van meg a hatalma, hogy megváltoztassuk életünk folyamát és újra erősnek, könnyednek, örömtelinek és boldognak érezzük magunkat.
Figyeld meg magad Te hogy szerepelsz az élet színpadán?
Átestél a ló túlsó oldalára és túlságosan is alázatos vagy? Kiengedted a gyeplőt a kezedből? Abba a hibába estél, hogy hagyod magad irányítani? Észre sem vetted és elengedted saját akaratod és más vágyai, nézetei, elképzelései szerint élsz? Miért másoknak szeretnél megfelelni? Miért más tiszteltét szeretnéd kivívni a sajátod helyett? Azt gondolod, hogy ez egyszerűbb út? Azt gondolod ezzel könnyebben előrébbjuthatsz, hogy megúszhatsz dolgokat? Azért mert látszatra kiadod a felelősséget a kezed közül, az még nem jelenti azt, hogy nem marad nálad a felelősség! Vállald magadért a felelősséget! Dönts Te a magad sorsáról! Ítélkezz Te magad felett!
Avagy a másik oldalra billentél és azt hiszed hogy Te vagy a világ ura és minden a Te irányításod szerint zajlik? Azt hiszed egyedül Te vagy képes uralni a környezeted s saját magad is? Nem bízol senkiben és nem hiszel senkinek saját magadon kívül? Hiába beszélnek hozzád nem hallasz meg semmit és hiába nézel nem látsz semmit csak azt a szűk utat engeded láttatni, amit a szűk szemellenződ nem takar ki? Szűk ösvényen lépegetsz, sok mindent kizársz az utadról....na de kinek akarsz uralmaddal bizonyítani és miért? Engedj görcsösségeden és gőgödön...makacsságod sehova sem vezet.
Hagyjuk a szélsőségeket! Nem a külvilágnak kell bizonyítani! Nem másoknak kell megfelelni! Nem kifelé kell élni, hanem befelé!
Gondolkozz el az alábbiakon és még ma kezdj el lépéseket tenni az arany középút felé!
Bátran kiállsz magadért és gondolataidért, pozitivitással, várakozással, örömmel éled napjaid ? Figyelsz a Téged érő különböző hatásokra, próbálod-e a jelzéseket értelmezni? Figyelsz-e a környezetedre, meghallgatsz-e őszintén másokat? Igyekszel- e külső szemlélőként is részt venni az életedben? Magadra szoktál nézni és őszintén meglátod-e az esetleges hibáidat és próbálsz-e változni? Beismered-e ha tévedtél? Tudsz-e elnézést kérni? Képes vagy elfogadni a negatív építő jellegű kritikát? A pozitív kritikától viszont nem szállsz-e el? Törekszel-e arra, hogy jobb ember légy?
Mert mint tudjuk senki sem tökéletes...és ez így van rendjén.
"Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal." Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése